Vermes Tímea operaénekes írása advent idején
Jelenleg az életem egyik nehéz korszakát élem.De a szakmám megköveteli,hogy lehetőleg szép és üde maradjak ebben az időszakban is.Azon gondolkodtam,hogy vajon ha más hivatásom volna,tennék-e azért,hogy ne legyek nyúzott,és megviselt.Azt a választ adtam magamnak,hogy igen,mert nő vagyok.
Közeleg a karácsony. Ha az ünnepekre gondolok,eszembe jut a mézes sütemény,és a gyertya illata.A melegség.
A kényeztető szeretet nem mindennapi lehetőség.Rohanunk,és elfelejtünk magunkkal foglalkozni.
A minap Bubi megkérdezte tőlem:
-Anya, Te mit kérsz a Jézuskától?
Hirtelen csak egyetlen dolog jutott eszembe:
-Szeretetet…
Amikor hangosan kimondtam,nagy szemekkel nézett rám:
-Es Anya,Te most ezt fogod irni a leveledben Neki?
-Igen.-mondtam
Aztán ma eszembe jutott,hogy sok helyről kapok szeretetet.Kapok a családomtól,barátaitmtól,kollégáimtól és általaban akár egy kósza fénytől,árnyéktól,és persze a zenétől.És azoktól a helyektől,ahova jó bemenni,vagy időt tölteni.Van kedvenc kávézóm,kedvenc padom és kedvenc éttermem,boltom,fodrász üzletem,es van kedvenc szépségszalonom.
Most nekik irtam ezt az elmélkedést,elsősorban Beának es a Porta Bella Vita szalonnak.Az biztos,hogy Ők az első sorban foglalnak helyet az életemben.Jó bemenni hozzájuk,és jó velük lenni.
Ebben a nem könnyű időszakban méginkább!
Köszönöm!
Tulajdonképpen nem is kell levelet írnom.
Mindenem megvan.
